Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. április 24., kedd

Az ég felé - az ég felől...


Utak vezetnek száz felé
rejtőző ösvények
sugaras fényutak
légből
kapott
percekkel
órákkal
vesződöm
mindegyik
mást
és
mást
mutat


tegnapi kurta szavak
pengeéles vádak
holnap talán lesz közös győzelem
ránk zuhant és fojtogat
tavasz kincseket veszejtő
hideg
súly
tipródó gyötrelem

az
ég
kitágul
könnye
árad
megrázkódik
mezítelen vállad
gomolygó viselős felhők alatt
szívterhekkel
árvultan
kiálthatsz
hangod elhal
viharra szomjazó lázadó szelekben

fáradt szirmok közé tegnapunk préselem


utak fordulhatnak száz felé
tavaszlázunk
perzsel
és
szorít
homlokodra képzelem
homályba hulló
utolsó
csókjaim.

2018. április 22., vasárnap

Hullámok között...


Konok csendek reggele
feketülő szirmok az ágon
tegnap
habfehér csoda
szétégette hirtelen támadó napunk forró ostroma

ringató mesém szirmait szellő sodorja szét
percek alatt felemészt mindent az éhes messzeség


neked
magamnak
súgok
szavakat

mi feszíti szét
tegnapjaink törékeny rejtekét

micsoda kínok ostromolnak
miféle vádakból építesz most magadnak várat
kapui
ki
talán
már
sosem
tárulnának
nevetésnek
tépelődő vágynak


szemeidben árulkodó jegyek
kezemre  szürkülő hajszálad pereg
simítalak
elvétettem tán
sehol sem találok hívogató ismerős jelet


vállad
karod
arcod
fájdalmas lenyomat
harcolsz
fáradsz
mosolyod véreztető sebejtő penge

mentelének
menteném
emlékeink karcsú vonalát nem feledve

szempillám alatt lapuló könnyes csillagok

nézlek

benned mozdulnak idegen tengerek
éden és lakatlan sziget
fények
árnyak
végsőkig küzdenek.

2018. április 20., péntek

Szirompergős


Megunhatatlan paletta
bíborral kél a horizont ma
ezüst palatábla csillan alatta
folyó fölé hajló friss nyurga ágak
madár füttyös ébredésre vágynak
s
megszólalnak
a
kis
dalnokok
itt
csivitel
amott
csacsog
megkeresik etetőjükben feledett utolsó szem magot
az
ég szelídül
csikók futnak szanaszéjjel rajta
ahogy
a
szél
s
a
repülő
akarja
árnyak és fények
terítik
bontják
a
táguló vidéket 

húznám odáznám a perceket
habfehér cseresznyeág billeg a kép közepén
megakad rajta a fény
szerényen
sejti hogy már vége
sziromkönnyeket ejt
harmatos zöld kertem
buja
ölébe.

2018. április 19., csütörtök

Titkos kertben...




Tikos kertbe értem
aprócska
ajtón
meghajolva
téglafallal elzárt
elmúlás
és
pompa
éppen
rálátni a közeli templomtoronyra
vastag törzsű vén diófa virágzott
ágaival eltakarva majd az egész világot
és
lábaim előtt
zöld mezőben
nefelejcskék s pitypangsárga
dús szőnyegét
senki sem járja

a
színeket
csodáltam
habrózsa és fehér ágak
ringatóztak
e
kies világnak
távoli szegletén
akár
az
éden
közelebb nem vitt a léptem
a
csendet megzavarni szentségtörés
száraz ágak
gallyak
jelezték
nincs
szántás
és
nincsen
vetés
ki tudja már
hány éve vár
a
kert
arra
hogy
valaki
szeresse
valaki
éppen
ilyennek
akarja


szatén
selyem
bársony
körtevirág csokrába arcomat belemártom

megtorpan az idő
száz év egy pillanat
emlékek
szavak
ismeretlenek
szívemig el alig hallatszanak

nehéz falak
omló sarkok
málló vakolat
élni fognak újra
vagy
a
feledés mély tengerébe
belehullanak?!


2018. április 18., szerda

Macskás...


Miféle
álom
mit
üzen

Anyám
szobája
macskák bújnak ki
plafon felőli réseken
kicsik
nagyok
mit akar ez az álom
mondani nekem
téblábolok
éj
közepén
míg
vaksötétbe
színeket kever a hajnal
merre lépjek
nem törődve
gondokkal
bajjal
Anyám
szobája
s
az
álom
megfejtését várom

de
addig
is
sicc
sicc
 sicc
kell
ide
egy
kóbor
macska
is.

Korábbi kép a hozzánk járó szürke macsekról...


2018. április 17., kedd

Hajók a láthatáron...





A reggeli, délelőtti csúcsforgalom a hajózás élénkülését jelzi... Sajna az elsőt, ami egészen korán úszott a partközelben nem kaptam le...


Életes... április.

 Amikor élettel telik meg a kert, az udvar, a ház - az ember lánya gyönyörködik és unokáz, unokáz, unokáz...




A legszebb nap télben, tavaszban, nyárban-
amikor itt futkároznak mind a hárman...
amikor hemzsegnek
amikor nevetnek
rajzolnak
énekelnek
civódnak

feleselnek
amikor este mese közben alszanak el, s csupán a legkisebb éled fel... Mamu! A végét várom... mit tett Görény Géza, meddig ült tyúkanyó még a tojáson?!
Mamu! Veled maradok.
Mamu! Vigyél a kertbe, Zsömitől féltem....
Nézzük meg még a csillagokat az égen...
Szóval Ők az életet édesítők:

2018. április 13., péntek

Képek - fényben, árnyékban



Képek fényben
virág
dongó
döngő
hajó
tornyos hullám
szellő remegésben
arannyal csorgatott partoldalom
színeit meg nem unnám
képek árnyékban
mélán
búsan
gazok elleni háborúsan
gyomok között csiga mászik
ásó
kapa
dolgozhatom kifulladásig
képek
szépek
árnyban fényben
rigó pihen a kerítésen
cseresznyefa hajló ága
feszes bimbóit ringatja
bomlásukat
várva
várja.













2018. április 12., csütörtök

Költészet napján... 2018-ban

Léleküzenet - előadás a Magyar Költészet Napja alkalmából - a Felvonási Tünetek Színházi Műhely adott lehetőséget, hogy a költészet napja alkalmából verseinkkel ismerkedhessenek az érdeklődők. 

A József Attilára gondolást és Szabó Aida szépséges balladáit,  valamint verseim bemutatását ezúton is köszönöm a kedves és tehetséges csapatnak!

 A házszám... virágai is jelzik, hogy ebben a kis alternatív lakban kiváló alkotó munka folyik.


 

Egy, az elhangzott verseim közül, most különösen aktuális számomra:

 

Hódolat

A
titkod
új
és
régi
sem
lehet
örök teremtés áradó bűvölet
hegy
völgy
tenger
cammogó folyó
neved susogja
áldott alkotó
napfény
holdárnyék
csillagkorona
földmorzsás szívem
oldódó bánata
szivárványkaréjos
bársony alkonyat
teremtő Isten
 tiéd a hódolat!

2018. április 10., kedd

KÉPES

KÉPESLAP


Illatot
nem
adhatok
víz fodrozódás hangjait is magamban viszem
kanargós utak
felvillanó
szépségeit
szívemben cipelem
tó csillanás
szirmok
keresztek
dombok közé szorított smaragdszín selymek
bokrok
virágok
madarak
út mentén futó kicsi patak
fűzes szemérmes ága

mind
mind
szerelem
teremtő áldása
fészkekből áramló lárma
békesség
remény
száraz levelek közt búvó parányi lény
szemem sarkába lopódzó fények

bármerre nézek gyönyörtől feszülő rügyek
felszabadít a harsány
éltető
üzenet!

/Csavargás tavasz idején./