Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. szeptember 17., vasárnap

Őszi dal

Kiléptem a kertbe
bokámra csavarodott az ősz
égett fűszálakon
harmatcsepp gyöngyözött

finom selymével takarta vállaim
a
nap
fényében villództak olvadó aranyak
és
áradt szét a jó
új
útravaló
komótos illatot teregetett a szél
előtűnt
az
első
barnult szegélyű sápadt falevél
bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött

lépteim
békéjén
valami rést ütött

rég
hullott
szavak
emlék töredék
varázsolták elém ölelésed hevét
messze futó rejtett ösvényeken
távolodott már a régi szerelem
most
itt
 fényjeles
a
reggel
s
én
csodálkozom
őszi szélben vissza éppen sóhajod kapom
magamhoz ölelem maradék kincsemet
érintésed bőrömön remeg
a
múlt
szembe jött velem
porszemmé változtatott
hazudhatok
neked
magamnak azt teszem
körém csavarodó őszbe burkolódzva
színeidet mégis keresem.

2017. szeptember 12., kedd

Őszike


Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét
sárgás
zöld
folyó
hömpölyögve lök új hullámokat
régi partok felé

kavicsok
sirályok
felhők

ez
a
harc
is
eldőlt

visszavonulóban
már
a
nyár
nyomában
sápadt levélke száll

szél csapkodja ablakom
sóhajtását hallgatom

mennyi munka
dióverés
levél söprés
szirom szedés
és
azután
hajkurászom
majd
az
őszi
füstöt
rozzant kéményekből kanyargó
keserű szagok

kószál és kesereg
hideget tereget
míg
avarba lépő reggelen
markomba egy lepottyant diót felkapok

zsebre is teszem
aranytartalék
fényes
belével
felidézi
majd
tüzes nyarunk édes leheletét.

2017. szeptember 8., péntek

SZEPTEMBER


Nézd a fákat
lángruhában állnak
heves
nyári szerelem perzselése
ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel
az
ősz
üzen

hajnali sóhajtás
fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak
ki fejti meg
ha ránk találnak
szeptemberi selymes
mondatok

bolondok
vagyunk
ősszel is a heves nyár
borzongató
záporára
áhítunk

forró lázak
ölelések
fodrozzák fáradt álmaink
szívszorító régi vágyak
gyűrik össze újra ruhánkat
míg
a
táguló szürkeség
elébünk hulló
kincseiből
elveszünk.

2017. augusztus 20., vasárnap

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.


















2017. augusztus 12., szombat

Jutalomfalatok

Bámulom álmos kis arcukat
borzos buksik
tévére tapadó tekintetek
távirányított mámor
ma
kibabrálok veletek

ki reggelizett már

senki

ki szeretne palacsintát enni
dőzsölni
reggeli
helyett

kapcsoljuk ki a tévét
és
az
elsőt
rögvest
meg is eheted

kakaó
lekvár
nutella
méz cseppen és cukor

maszat morzsák körmöd hegyén
mondd csak te mit iszol

kérsz még
megennél akár ötöt

a
forma egyben ki volt a meglökött
kinek drukkoltál
győzött
Hamilton
kikapott
Fettel
?

nyár van
a
nagykabátodat most inkább ne vedd fel
!
leesett
nem látom
gyere keresd

hányszor mondjam még hogy moss kezet
szem
száj
orr
fül
feje kerek
nahát milyen ügyesen rajzol ez a gyerek

ha
a
mérkőzésen
nyolc gól
született
ki kalapálta el alaposan az ellenfelet
melyik csillag ragyog
s
melyik
fekete
ennek a bogárkának mi lehet a neve

igyál
egyél
aludj el végre te gyerek

fejből meséljek vagy ezredjére
is
Finduszon jár az eszed
???????????


Unokavers... Lilinek, Simonnak és Lénának örök szeretettel... és hálával.

2017. augusztus 7., hétfő

Változás


Bőrömön nyomot hagyó augusztusi téboly
vállamon
méz
karamell
csorog

tavak
tengerek
álmodozó
szédült rabja vagyok

hullámok
löknek
taszítanak
vízcseppek
itatnak
tanítanak

a
szomj mégis gyötör
boríts be s ringass életes gyönyör


minden képben benne van a remény
jó útra térek
nagy árat fizettem
balga
tegnapjaimért

sziklák
sivatagok
köztetek
araszolok
régi világok kínját elvetem
születnek új oázis napok

fényfürdő
árnyak
vihar után csendesült
hűsítő létcseppek
áldoznak
szélvészként tovairamodó
utolsó
nyárnak.

2017. augusztus 1., kedd

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat
hintáz
topáz cseppekben
perzselt
törékeny fűszálakon

nincs
hőség
még
nincs
láz
szétolvadó csendes irgalom

a
táj
ezüstös
tükör
hatalmas tálca
éledésre várva

fényes  létperem
kábultan méregetem

csak én meg a hajnal
játszadozom gyöngyszínű szavakkal
míg
tikkadt
bokrok
virágok
alatt
szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet
nyújtózkodó reggel
mennyire szeretlek

túl a parton
pirosban ébredő korong
tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy
madár
egy
kis fekete árva
röppen halkan a szomjas
vén cseresznyefaágra.

2017. július 31., hétfő

ÉJSZAKA


Cirpegők szédült hada
csillag sziporkás langy éjszaka
fények és zajok
mély
dohogású
hajó
húz maga után
fénypászmába részegült habot
vízszaggal telő lég
parti
lüktetés
szívemig dobol
már
elaludtál
te
is
valahol
magadhoz húztad testem
ezüst hajadba szerelemmorzsa akadt
hallod
álom felé úszva is a varázsos szavakat
reccsen az ágy
lázad a tested
ami fogva tartott
mély
sóhajjal útjára ereszted
hogy
zuhanj


szempillád hegyén még megremeg a vágy
magaddal  viszed
szerelmes
csókok
tegnapi
váratlan
illatát.

2017. július 29., szombat

Nyár... ezerrel - anyám kertjében.



Nyár van ezerrel, azon kapom magam, hogy a te szemeddel
nézem és látom kertedben karcsú száron bókoló rózsaszín virágodat...
mint egy régi, lenge égi üzenet
lassan
már egy rohanó évtizede....

 nyár van ezerrel
szívem
és
kerted sóvárogja jelenlétedet.


2017. július 25., kedd

Boldogság tabletta...


Kicsi
és
kerek
tenyeredben el is rejtheted
s
ha
rád borul az este
valósággal keveredve oldódik szét
szájpadlásodon
a
nappal
fájdalma semmivé lesz
már nincs közöd keserűséghez
kicsi
és
kerek
gyöngyház
emlékeket
zársz
szemhéjad alá
boldogság tabletta az álom
utak
vezetnek át
száz
ezer
áthatolhatatlan
határon
nincs
akadály
tiéd
a
pálya
vár
rád
a
vágyak
elevennek tűnő egyszeri varázsa
mintha
érintenél
bőrömhöz ér a tested
csókjaid
kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek
rózsa
szín
és
mámor
görcsösön szorított
szerelmed újra lángol

nehezen
ébredsz
fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.