Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 16., kedd

Aszimmetriák

  
4
.
 
Az
éjszaka
adott néhány jutalom falatot
akarom mondani pelyhet
fehéren a terasz télire forduló időt sejtet
köveimhez jégmorzsák tapadnak
hadüzenetet küldenek a mímelt tavasznak
hóvirágok szirma
becsomagolódott jeges sztaniolpapírba

képzelem gyermekségem játékait
hóba boruló szánkó hideg szél lenyomatait

átázott vékony talpú cipő
zúzmarától terhes ágak
barangoltunk fityiszt mutatva létterhes világnak


most
ablaküvegen át nézem
hogy
lesz
úrrá a köd
és
az
a
néhány pihe
nem hullik minduntalan szempillám tövibe
sem
vállamra már
jól körbehatárolt szürke láthatár
szabályok
rendek ontják kimérten a csendet

sikoltanék
mikor
félelmem kineveted
sapkámra célozva lendül kezed
s
hógolyód szíven talál újra
hóba írnék öröktől ismert szép jeleket nevedet súgva

fáznék
átáztatott kesztyűs kezemben
hideg pohár
ráfagy a lehelet
 
ilyenkor hajnalban
felrobbantanám veled a csendet...

2018. január 13., szombat

Aszimmetriák...



3.

Kívül
és
belül
a
csend elmenekül

halk
törékeny cseppek
ablakomra úja peregnek

vak sötét hajnalom
kényes üzenetét boncolgatom

kályhába már fahasábot tettem
álmaimat szélnek eresztettem

finom
alig hallható pattogás
falánk a láng
belekap
belekóstol
a
száraz ágba

hallgatok
külső és belső
elszabadult
világra

elvadult jószágaim mind ketrecbe zárva

szoktatom magam
visszasimulok
lelki priznic űzi a lázat
megfojtom
szívem
ha
lázadni kedve támad


pattog
zabál
pereg
olt

bolond vagyok ki tüzet csiholt
és
döbbent riadalommal nézi
ahogy
a
láng
mindenét mohón felemészti.

2018. január 12., péntek

Aszimmetriák...

2
.


Esik
szálkásan
keményen

esik
csendesen
szerényen

a
föld
meg
issza
nyeli
mély ölében odaadóan búzaszemét nevelgeti

nem is oly soká
megfújhatjuk a harsonákat
és
boldogan kiáltjuk széjjel a világnak

tavasz van
szirom billeg ezüstös hajadban

smaragd táblák
zöldre festett dombok
gyűrött kendő mi könnyedén kibomlott
hirdetik majd repesve

múlik a tél
élni
futni
nevetni
szeretsz-e

még
hosszú hidegben vonszolódik az este
szilánkot szitáló
ablakhoz csapódó szélben
bizonytalan vagyok akadozik léptem
üvegtáblákon kaparászó cseppek
mélabúsan összekeverednek

esik

néha abbahagyja majd kezdi megint
türelemre int
tudva
szükségünk van új őrült tavaszokra

duzzadó búzaszemek
rügyekben kóborló nedvek
hamarosan összesúgnak
bimbók bizseregnek
fény mázolja át lassacskán a tájat

most
várlak
szétfolynak a lepergő cseppek
kézfejemen mélyülő barázdákat
árkokat keresnek.

2018. január 11., csütörtök

Aszimmetriák...


 1.


Eldőlt

a
hajnal párbajában győzött a köd
sötétség
terül a látóhatár fölött
és
alant
nem hallatszanak
neszek és sejtelmes szavak

az
égre sem csordult még csöppnyi festék
sem
lilák
sem
kékek
nem
kényeztetik
az
egykedvűen nyújtózkodó vidéket

mégis
valami furcsa billenést érzek szívem körül
a
fény
már
nem soká menekül
majd előkerül az első sugár

még nem tudom miféle színnel kezdhetjük a napot
világoskékedre gondolok

- inged gombja ha pattan
ott vagyok abban a hirtelen
elkapkodott mozdulatban -
s
ha
holnapod borulni látszik
jól tudod az élet veled is csak bolondot játszik

barnán türelmesen
tavaszra váró
eső áztatta földeken
igazi erők gyürkőznek

ÉS

szívzugodban
mocorogni kezd a mag
hamvas
zöld
kicsike csírák
merészen törnek lelked poklain át
megereszkedett felhők alatt
álmos ágak
feszülő rügyeket ringató kócos koronák
magasba
az
ég felé tartanak.

2018. január 9., kedd

Lenne még...

Kiszakadtak az éjszaka sötét bugyrai
a
láthatáron már dereng valami
ám a távoli bársonyos fények
még nem mossák színesre a szürke vidéket
folyónkat is csak sejteni lehet
hallgatag ezüst szalag
nem fürdeti benne magát hányaveti kedvvel a nap

lenne még éjjel
félálomban magamra húzott takaró alatt
 híd ívelne
együtt járna rajta való és kábulat

egyensúlyoznék
létszigetem peremén
és
ahogy belül növekedne a fény
visszanézve láthatnám 
ágyunkon szétterülő pléd szegletén
megpihentek a vágyak
kései délutánnak
órái elszaladtak
kis idejük maradt csak a szavaknak

hallgattalak
távoli város képei
utcák és terek
szemed szemembe lopta a képeket
más világok
máshol nevetők
szisszenő életek

lehetne még csendesült délután és szótlan reggel
lenne még varázslat
világot látni a te szemeddel.



2018. január 8., hétfő

Képek és kérdések...

Leltár helyett... képekbe képzelek életeket, szavak és összeforrott mondatok árulnak jelent és tegnapot.
Holnapunkkal mi lesz, ki kérdi, ki érti ezt?
Ki ébred éjszaka, kinek hallik el szívünkig szava?
Körbe fogó sötét köpönyegét mikor szakítja szét arany pirkadat, s mikor világít suta lépteinkre fényesülten a nap?


Önkényesen...
Választott képek.
December 31 - Január 7.

Képek
szavak
mondatok
látószög
léptek
vonalak

kör
háromszög
négyzet
talán
van
öt is
a
geometriához
nem
(sem)
értek.












2018. január 7., vasárnap

Magányba hajló...


Sötétben gomolygó éjszakai felhő tapad a túlparti fákra
fölöttük
világos szürke a menny
magasba emelkedő repülő fénye
jelez
e
furcsa látomásban

veszteségeimen
pengényi szín már-már áthatol

magadra zárt magányban kínlódva ébredsz valahol
az
órát
nézed
hajnali négy
ilyenkor szoktad kicsikarni
a
hajnal első
szép
jelenetét


kemény a csend
döntöttél
ez jól van
 
vajon
lesz
e
falatnyi kedv
a
holnapi útravalóban

élet csukódik
kattintással
távol tarthatod az egész világot
bőrödön nyomot hagytak tegnapi nyomorúságok
kezedet felfűti majd forró tea
vánkosodba mélyedsz

ezerszer végig pergetett bánat

vesztese voltál vagy szilárd bajnoka
a
villanásra kitágult 
színekkel vakító különös világnak?!
 
(Színház az egész világ...?)

2018. január 6., szombat

ÖRÖM

Alkonyi fényben láttam a folyót
színes lámpák
játszottak káprázatot
mély
meleg és puha
álmos délutánok szédítő mákonya
szavak
vallomások
mondatok
 árnyak is takarták a lemenő napot
esendő létünk törékeny halmaza
nehezül 

csoda hogy a távoli
tompa láthatárnak
váratlanul életkedve támadt
és
lágy ölelésű
sugaras vágyak ismét ránk találnak

veszteségeimet ma meg sem  számolom

nézem a vizet
ki-ki magáért magával fizet 

csendesült
mosollyal
fürdetem szívem a fényparádés
édes
látomásban
fel sem tűnik hogy elmerülök
egy
elképzelt világban.

2018. január 3., szerda

Megállni a szerelemben...


Ébredni
fázósan
nappal szemben
dacoló magányban
zsongító csendben

könnyes utakat elfedő
meghajló rengetegben
megmaradni régi hitemben

kézfogásos révületben
káprázatos reggeleken
megbolondult életemben
létvilágos
jégvilágban
hóvirágos
borzongásban
szemtelenül nyújtózkodó korai rügyes ágban
meglátni
érinteni a békét
csukott szemmel idézni szíved olvasztó kohóját
vágyaim rég elveszített menedékét

magot szórni
almát harapni
fekete madarak hangját kihallgatni
hajók útját sóváran látni
szép
januárban
roppanó léptekkel
havas hegyeket járni

éhezni
szomjazni
vacogva fázni
nehezen cipelt napokban
szerelmedért
tűzzel
széllel
faggyal
dacolva
 konokul
megállni.

2018. január 1., hétfő

Új esztendő hajnalán...



Szerintem a vidámság a legfontosabb...

Pl - kutya az ágy alatt, beszorult kutya az ágy alatt, azaz az ágyam alatt...

Zsömle úgy megsokallta az eszeveszett lődözést, hogy nem elégedett meg az előszobai üldögéléssel (ami ugyebár kijár neki midőn szeretett felebarátaink százezreket taszajtanak szanaszét az ég felé...). És bejött hozzám, aki arra ébredtem, hogy kutya tuszkolódás az ágy alá + a dörgések hangjának sűrűsödése valszeg éjfélt jelent.
Nem is tévedtem.
Zsömike azonban nem számított a kézimunkás dobozok számának megszaporodására, amiket ünnepi vendégségek idejére az ágyam alatt rejtettem el ÉS beszorult.


Zabálom a pofáját, csak kievickélt!


Kicsit jártunk, kitártam az ajtót, hátha meggondolja magát, de a harmadik világháború hadüzenet nélküli kitörésének "illata" oly erősen vágta orrba,  hogy nem élt a szabad levegő szippantásának lehetőségével... a galád.

A gazda szétnézett az udvaron, megjáratta szemét a portán, konstatálta, hogy nem égett le se szín, se pajta, a lovak is épségben helyükön  maradtak... Azaz műhely, fatároló és a düdük sértetlenek.
Szívünkben úgy dallamok muzsikáltak, lám azonnal van okunk hálára.
Pazar évet zárhattak petárdázó, komplett, több órás tűzijáték parádét rendező feleink, hisz jut suska rendesen az úri huncutságokra (No szerencsére nem a mi üzletfeleink...).
Nem néztem semerre, nem akartam látni a robbanó fényeket, megelégedtem az udvarunkra hulló cucc fullasztó füstjével.
Cselesen kidobtam egy-két finom falatot, hátha rámozdul az eb, de semmi, a macska ismét ügyesebbnek bizonyult. Macska ügyileg érzelmeim még nem magasztosultak fel, így a Cili, Morzsa, Mákos guba... stb névre elvileg hallgató állat kint töltötte az évváltás fenséges pillanatait a fűtött kutyaólban.
Zsömike makacsul  tartotta magát, azaz kötötte az ebet a karóhoz, pontosabban a bejárati ajtóhoz.
Nem pezsgőztem, nem virsliztem, hanem bebújtam ágyikómba és egy új fajta átkot eszeltem ki.
Hiszek varázserőm hatásában.
Úgy hogy ne tessenek csodálkozni kedves petárdázó urak és legények, ha libidójuk csökkenése fordított arányban lesz az éjszaka során elkövetett durrantásokkal. Fixa ideám lett ugyanis, hogy a robbantgatások valamiféle potencia gondot rejtenek. A legények a gáton, akarom mondani a partfalon rendesen helyt álltak tűzijátékilag, ha eztán az ágyban nem lesz hasonlóan pazar a teljesítmény okoljanak csak engem nyugodtan.
Én az átkom fel bizony nem oldom, Zsömle és más négy lábú állatok nevében állíthatom, hogy jogos!

BUÉK!

(Kireggeledett. Zsömi most már kint üldögél az ablakom előtt, feltehetően a sokkhatás nem múlt el, szemben vele ugyanis fekete madárka keres valami elemózsiát, köztük alig egy méter, és az eb rá sem hederít. Legalább belé szorult egy kis emberség. Szeretem az állatokat....)