Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
Lili versel
Megmostam a fodam
jaj, jaj
Aputám! Anyutám!
Lyutas lesz a fodam!
A költőnő immár két éves és három hónapos!
Címkék:
Lili
2011. június 23., csütörtök
Alkotó kezek
A dátum "természetesen" itt is 2011. június", alkotás közben - készül a palóc áttört fali téka. Néhány hét múlva maga a szépséges tölgy motívumos garnitúra is publikus lesz. Hogy hol? Arról később! |
2011. június 22., szerda
2011. június 19., vasárnap
Ablakom
Tárd ki az ablakod
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
szél sodorja be a hangokat
nyár van izzó
ajándék ez a
hűvös szélfuvallat
ébredek hát
még egy pillanat
és magamba szorítom
frissen szőtt álmomat
s neszektől gazdag
magányos hajnalomat.
2011. június 18., szombat
Kérges kezű
Egy hete már vagy több is
hogy ablakára nézni nem tudok
kormos fájdalom fog el
míg hazafelé indulok
csak az a sarok ne jönne szembe
ahol befordulni kell
kerítésbe fúródott gyomok
innen indult utoljára
nehézkes lépteivel
aztán még utánam szólt
megtartom a jó kedvemet
hisz a humor a fontos
ketten együtt leszünk
lassan 120 évesek.
Virágpalánták a kertben
ahova véridegenek lépnek
rózsaszirom ha hull
róla már senki sem kérdez
mért elmúlás minden
mért ez a fájdalom
szegényes szobájában
dohszagot áraszt az üres ágy
s a szétmálló sötétes árnyú plafon.
hogy ablakára nézni nem tudok
kormos fájdalom fog el
míg hazafelé indulok
csak az a sarok ne jönne szembe
ahol befordulni kell
kerítésbe fúródott gyomok
innen indult utoljára
nehézkes lépteivel
aztán még utánam szólt
megtartom a jó kedvemet
hisz a humor a fontos
ketten együtt leszünk
lassan 120 évesek.
Virágpalánták a kertben
ahova véridegenek lépnek
rózsaszirom ha hull
róla már senki sem kérdez
mért elmúlás minden
mért ez a fájdalom
szegényes szobájában
dohszagot áraszt az üres ágy
s a szétmálló sötétes árnyú plafon.
Címkék:
Búcsú versek
2011. június 12., vasárnap
Kint és bent...
Valami huncutság van a masinámban, hogy téves dátummal látta el a képeket- valójában tegnap, azaz 2011. 06. 11-én készült valamennyi.
lent és fent
ránk ragyog
gondviselő
urunk
ünnepváró
áldott szép
napod. 2011. június 11., szombat
2011. június 9., csütörtök
Koszorú helyett
Minden nap egy kereszt
dőlő búzatábla
barátom mondd
mért siettél hirtelen
az ostoba halálba?
Tegnap még
fáradt tekintetedből is
futott felém a jóság
ma már vár rád
kérlelhetetlenül az
örökkévalóság.
E héten kaszák
suhogtak lankadatlan
dőltek az árva szálak
sebtiben őrülten
hadonásztak
nem irgalmaztak
a megtörött kalásznak.
Egy könnycsepp csupán
lehet hogy egyedül
egyedül én siratlak
kérges kezed hagyatéka
kérges kezed hagyatéka
széthullik mint szélviharban
a rosszul kötött asztag.
S.F. emlékére, mély fájdalommal.
Címkék:
Búcsú versek
Képecskék
Ma napba nézek
ragyog a rét
a víz s a rózsa
cseresznye ágon
bolondul szól a nóta
vén darazsak méhek
hársfa virágon
döngicsélnek
emlékszem
egy régi nyárra
ezer lepke
szállt az illatárba
ma napba nézek
hintáznak az fények
ladik billen
nem törhetnek el
a sejtembe zárt
tükröződő képek.
ragyog a rét
a víz s a rózsa
cseresznye ágon
bolondul szól a nóta
vén darazsak méhek
hársfa virágon
döngicsélnek
emlékszem
egy régi nyárra
ezer lepke
szállt az illatárba
ma napba nézek
hintáznak az fények
ladik billen
nem törhetnek el
a sejtembe zárt
tükröződő képek.
2011. június 8., szerda
2011. június 5., vasárnap
Nyári alkony
Átölelt és szorosan tartott
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
szívem vágyódón beleremegett
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor
a hársvirágtól terhes
fák lehajló árnyas ágainál.
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor
a hársvirágtól terhes
fák lehajló árnyas ágainál.
2011. június 2., csütörtök
Június
Minden lárma
minden zaj
és
minden zaj
és
dallam
belém hasít e
csendes reggelen
szép tavaszom
nyárba fordul
mozdulását lopva figyelem
itt van már az
édes gyümölcstől terhes
szabad
belém hasít e
csendes reggelen
szép tavaszom
nyárba fordul
mozdulását lopva figyelem
itt van már az
édes gyümölcstől terhes
szabad
június
fuss szemem fuss
tág terekre
horizontra juss
szőke mezők hajlására
lágyulj kemény szívem
nem jutok még árvaságra
ha ez a nyár
ringatóul megmarad nekem!
fuss szemem fuss
tág terekre
horizontra juss
szőke mezők hajlására
lágyulj kemény szívem
nem jutok még árvaságra
ha ez a nyár
ringatóul megmarad nekem!
2011.06.02.
Címkék:
Nyár
2011. június 1., szerda
Megbocsátod-e?
Ma is ma is rólad beszéltem
elmorzsolt könnyemben ott voltál
s szívem örökös rejtekében
végig magamnál tartottalak.
Mondd hát megbocsátod nekem
hogy benned lapul
fanyarrá lett éhes életem
s azt hogy az életed
egy már mindig velem?
Már oly messze vagy
fakul a régi képem
esti csendességben
arcod mégis
arcod mégis
újra megidézem.
Mondd megbocsátod-e
mint kései kísértet
láthatatlan csókjaimmal
szíváramodhoz érek?
Címkék:
szerelem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)