Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. április 25., szombat

Zirc - arborétum



Valami csoda folytán végre jó képeket készített kis masinám...

2015. április 24., péntek

Mindig ugyanaz és mindig más...

A hajnalok szerelmese vagyok.


 
Beszól az ablakon
itt vagyok
tört tükrös cserépen
sugara
itt
ragyog
fénytápszer
élelem
jól lakott szívvel
hullámát nézhetem
s
képzelem
enyém marad
végtelen
hajó remeg
dohog
régi dalt dúdolok

egyszer
megszerethetnél
vízparton
ég
alján
tűzszárnyas angyalok
sóváran suttogom
itt vagyok
még itt vagyok
part
fák
fehéren
keringő szirmok
lilába boruló orgona
füzek
friss rügy fakadás
billegő
remegő
hajnal

hajó dohog
ablak üvege pattan
egyszeri szerelmes tavaszom
rám talál
ezernyi
életvarázsos
alakban.





2015. április 21., kedd

Megunhatatlan tavasz...






2015. április 6., hétfő

Húsvét



2015. április 2., csütörtök

Irodalmi díj

A 20 éves Poly-Art Alapítvány: Öröm -- boldogság -- ünnep címmel kiírt irodalmi pályázatának 2015. április elsején Érden, a Csuka Zoltán könyvtárban megtartott eredményhirdetésén vehettem át Karsch Manfred festőművész REGGEL című olajfestményét. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a beérkezett pályaművek közül az ÉBREDÉS című versem nyerte el a művész úr tetszését .



Sötét van még vékony ecsettel von csíkot a hajnal
lassan
halványan
grafit majd rózsa pírja
egemen már az éjt lazítja
sötét van még
szétszórt pigment morzsák tapadnak össze
létjelző parányi fényjelekben
hömpölygő mély medrű folyam villan
sötét van még
sűrű csendben halk torkú madár sóhaja rebben
és
folyik szét a festék
égi festők titkait kileső friss szelek
mélán terpeszkedő felhőket festenek
tűnik az éj
 tömzsi fekete fák mély álmuktól lassan megválnak
átsugárzik águk között a pír
rügyeket maszatoló óriás radír
tükrös
Dunámra
hajló gallyak türelmetlenül új színt kavarnak
a
nap
valahol még várat magára
szelíd szürkeség omlik a tájra
mégis
meglódul minden hirtelen
megremeg a lég fémesen
éles kések szabdalják a bársony kupolát
percenként teremtve új csodát

folyónk márványos tükre vad képeket kanyarít
hullámtaréjok ringatnak korhadt
szétázott rönköket
sodró vízfolyam titkos hírekkel  messzi part felé rohan
égbe nyúlnak égve a parti fák
hallhatatlan légi muzsikát keringet a szél
boldog
bolondos
fütty szavak
szívembe mosnak új tavaszt
nyersen
kérlelhetetlenül támadó vágy nem fojthatja el semmi
nem állíthatja meg semmiféle gát
e
pazar színekből komponált
gyönyörrel ébredő parázsos életorgiát.