Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. július 1., szombat

Számított utak helyett...


Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap

lombok
dombok

vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol


selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona

sem
árnyék
se
bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris
és
felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók
kavicsok
homok


múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése