Hóesésben...

Esik

fehér fergeteg

cukrot szitál

ferdén

puhán

havas lesz majd cipőm ruhám

minden szín egybe olvad

hóvirágom szirma fehérbe folyhat

lábnyomok még nincsenek

arasznyi hóban lépkedhetek

egyszerű játék

ritkán kapott gyermeki ajándék

valami

hatalmas

radír

szívhez maszatolja a reggelt

nem siettet semmi

éppen ez kell

ez

a

csend

ez

a

lágy

gyönyörűség

lefesteném neked

fehér

miként

ez

a

papírdarab

nincs rajta

pír

sem

árnyak

hópihék

ölelik át a fákat

szigorú vonalakban

ágak nyújtózkodnak a magasban

egyszerre megtörik a varázslat

kormorán pár
koromfeketén száll a mesebeli tájba

és

magasban

köröz

röptük

ébredésre ösztönöz.