Mesék

Karcolatlan a csend

éjszaka

lent és odafent

szikrázó csillagok sora

világít

s

a

sarki lámpa fényostora

csap

végig

túl az úton egészen a kerítésig

semmi nesz

kéretlen gondolatok lesben állnak

boncolgatod képeit e sötét éjszakának

lépsz

előre és hátra

útmutatásra várva

késnek az égi jelek

talán rosszul keresheted

hagyd el a világ valóságait

elvakít 

holnapok sejtelme párnádhoz idomít

füleled a csend titkait

hidegben húzod feljebb takaródat
 szelíd álomra vágyva

magadban mormolsz régi meséket

némán terülő ének

 hódolat az égnek

ringat

karol

szárnyat növeszt benned

az

álom

valahol

pazarló éji csodák várnak

hajszálad kezedre hull

túljutsz minden kínon ostobán meghúzott határon

arcodra nyugalom tengerében kisimul.