Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 21., vasárnap

Ölelős vers...


Szabadnapot venne ki az élet
hallgatna vulkános szívlüktetést
ölelések
finom bársonyos neszét
tegnap és holnap
elfeledést

nincsenek papírlapok
tervek
egymásra rakódott terhek
levetkőződtek
 gondok és ingek
székre kerülnek
sorban
csalfa a csend
ringat
mélyebbre vési titkainkat

bánat
sincs
könnyek
alig
csak valami könnyű pára
rakódik ujjam domborulatára

nem várva alkonyatot
párnába süpped arcod
elúsznak hétköznapi harcok
válladat tartom
tenyerem alatt kisimul hátad
arcom bőrödbe fúl
ringató álomba hulló percek
feledni jövőt és múltat
elhagyni
életsatunkat

testet olvasztó csókkal
átmelegedett lélektakaróval
múlik a nap
míg ölelsz
szorítasz
ki tudja idők várnak

nincsenek szavak
azonos mozdulat sejteti mi sajog belül
mosolyod még arcomra esik
szitáló sötét veszi át szívünk zugának fényeit
 
sóhajjal hálálod elfutó mánk törékeny kincseit..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése