Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 31., szerda

Tavasz felé....



Titkos szavakkal várlak
vakvágányon veszteglő vonatok zaja
hangom nem nyomhatja el
szükség van erőre
ki tudja az időt amíg megérkezel
hány
magányos ébredés
éjszaka felkapcsolt lámpa
tart fogva
álmodásunk kapuját elállva
győzni fogunk
itt vannak a jelek
a
tavasz
egy
éjszakára hozzám érkezett
csendesen ahogyan illik
rám szólt
nézd porcelánfehér virágod hogyan nyílik
törték jegek
zúzták szelek
hó dermesztette kelyheibe kapaszkodott a tél
láthatod
dacolva mégis él
így
őrizd
magad
parányira zsugorodott lángod
hajnalokon megtalálod
tavaszod senki sem rabolhatja el
lassan
éled
sóhaja friss
szétszórja hamarosan pasztellszín játékait
ágak hegyére akadó selymek
szélbe feszülnek
zúgó hegyi patakok duzzasztják folyók tarajos hullámait

gömbölyű kacajban fuldokló lenge szellők
tépik kabátod gombjait
mellkasodból új szavak fakadnak
bolondos vágy testedben szétszalad
arcodat simítják napcsókos tavaszi sugarak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése