Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 11., vasárnap

Meggondolatlanul....




Meggondolatlanul...


Pára száll a víz fölé
köd bóbiták
pamacsok
szürke reggel
haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára
méregzöld vonalat fest a semmi világába
mindig ez a korai ébredés és mindig a vágyak
palettát készítek magányom matt világának
festék
ecset
nincsen sehol
homlokom mögött száz ábránd lohol
cinóberek
indiai sárga
rezeda
dobban szívembe és ragyog
öleljenek át kékekkel összemosódó szédült hajnalok
partunk szegélye zöld tűzre váltson
sírva és zokogva
hajoljon vízre a fűzfa selymes lombja

vajúdás
újjászülető roskadozó pompa
hulljon tavaszi kitárt ablakomba
a
föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatait
szemérmes friss rügyekből levél szülessék
s
az
égen meggondolatlanul ömöljön széjjel
gátlástalan azúr színű festék.

1 megjegyzés: