Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. április 30., hétfő

Minden fakul...?




Minden fakul...?

Minden
fakul
minden kopik
szól egy hang s elkomorodik

hová
siet
minek
rohan
hisz
mindennek rendelt ideje van

nézem a fákat
s
az
orgonámat
habcsók fehéren ághoz tapad
idő
sem
volt
hogy
megnövesszék hosszúra nyúló karcsú szárukat

tomboló
tavasz
versenyfutása
egy
pillanat
s
már
az
akác is fürtöt növeszt
virág borít part menti fákat
domboldalak szétszórt bokrait

számolom naptáram sokasodó lapjait
mi ez a rohanás
mi történik itt

eszembe jut a gyermek ki végig járta minap a kertet
apró kezével simította mind a szirmokat
fűben futott és táncolt
arcán napsütés és boldogság volt
nevetése és varázsa
anyám gyöngyszínű kacagása

rég elhagyott kerteket idézek
vénülő csoszogást és aprócska friss léptet

minden
siet
minden
rohan
mégis
mindennek
rendelt
ideje
van.

/Léna vers és Léna szín - enyém színem a lila.../

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése